20 éve kezdődött az Utolsó Óra gyűjtés

A Hagyományok Háza és a Fonó Budai Zeneház szeptember végétől jubileumi sorozattal készül, amelynek keretében az adatközlő mesterek mellett bemutatják a fiatal generációt is. A koncertsorozat Versendi Kovács József mohácsi tamburás és tanítványainak műsorával kezdődik szeptember 30-án a Fonóban.
Húsz éve kezdődött a századforduló legnagyobb szabású Kárpát-medencei népzenei gyűjtése Kelemen László ötlete alapján és vezetésével a Fonó Budai Zeneházban. 1997 szeptemberétől kezdve sorra készültek a felvételek a falusi hagyományos népzenei együttesekkel. Egy-egy zenekar közel teljes repertoárjának felgyűjtésére három-öt nap állt rendelkezésre, így volt idő arra is, hogy ne csak a dallamkészletet, hanem a zenéhez, tánchoz, népszokásokhoz kapcsolódó szövegeket is rögzítsék.
A program páratlanul széleskörű összefogással valósult meg: fővédnöke dr. Glatz Ferenc, az MTA akkori elnöke volt, és politikai hovatartozástól függetlenül valamennyi kultuszminiszter támogatta. Szakmailag az MTA Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum állt a kezdeményezés mellé, a munka nagy részét az akkor létrejött Fonó Budai Zeneház vállalta. A táncházmozgalomból is sokan a gyűjtés mellé álltak, többek között Agócs Gergely, Árendás Péter, Juhász Zoltán, Koncz Gergely, Németh István, Pávai István, Pénzes Géza, Vavrinecz András és az akkori Budapest Táncegyüttes több tagja is. A gyűjtés során rögtön a számítógép merevlemezére rögzítették a hatalmas adatmennyiséget, melyeket aztán CD lemezeken is archiváltak.
A projekt négy éven át zajlott, összesen 112 zenekart látott vendégül, a rögzített anyag több, mint 1200 órát tesz ki, és ezzel Európa legnagyobb egységes hangszeres népzenei gyűjteményének számít.
A felvett zenei anyag legértékesebb dallamainak kiválogatásával, adatokkal, fényképekkel és szakmai tanulmánnyal kiegészítve a nagyközönség számára megjelent az „Új Pátria” CD-sorozat., Emellett a hang- és videofelvételek az érdeklődők és a kutatók számára a Hagyományok Háza Folklór Adatbázisában érhetők el. Ennek megvalósításában nagy segítségünkre volt a Norvég Alap pályázata.
A program indulásakor sokan kérdezték a népzenegyűjtőket: miért a pesszimista Utolsó Óra elnevezés? Húsz évvel a gyűjtések megkezdése után, látva a falusi világ, a paraszti közösségek gyorsuló felbomlását, kijelenthetjük: az elnevezés sajnos valósághű volt. Sokan, akiktől akkor még lehetett gyűjteni, ma már nem élnek, művészetüket már csak ez a gyűjtés őrzi.
“Az Utolsó Óra projekt stúdiómunkálatai 2001 szeptemberében lezárultak. Az „Utolsó Óra” elnevezés sajnos, nagyon találó volt. Volt olyan idős muzsikus is, akit itt, Budapesten, a Fonó Budai Zeneház előtt, a felvételek idején, az utcán ért utol a halál, és azóta is, az itt járt mestereink közül egyre többen foglalják el helyüket a nagy, égi zenekarban. Mi, az itt maradt tanítványok pedig csak reménykedhetünk, hogy amit öreg mestereink dohány-sárga ujjairól a gépek segítségével „letapogattunk” és elmentettünk, az ugyanolyan érték marad, még az utánunk következők szemében is.” (Agócs Gergely népzenekutató, gyűjtésvezető)
2017 őszétől kezdve havi egy szerdai alkalommal megidézzük a húsz évvel ezelőtti gyűjtési alkalmakat: vendégül látjuk az Utolsó Óra gyűjtéssorozatban megörökített muzsikusok egy részét. A programsorozattal felidézzük s köztudatba hozzuk a húsz évvel ezelőtt rögzített, s azóta CD sorozaton megjelent és adatbázisunkban közzétett zenei kincseket a következő fiatal zenész generációk és a nagyközönség számára egyaránt.