Az év első visszaemlékezésén a közönség a nyolcvanas-kilencvenes években találta magát. A vendégek meséltek többek között barátságról, váratlan sikerről és a rendszerváltás életérzéséről.
Geszti Péterrel és Berkes Gáborral folytatódott a Hangfoglaló Program Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram poptörténeti talkshowja, az Azok a régi csibészek. Az eseménynek ezúttal is a Magyar Rockhírességek Csarnoka adott otthont, a házigazda Lévai Balázs volt. A beszélgetés során kiderült, hogy a két meghívott vendéget gyerekkori barátság köti össze, először 1975 nyarán találkoztak a Két pont között a legrövidebb görbe című film forgatásán, amit számos közös koncertélmény és családi kempingezés követett.
1982-ben a Lobogó és a Solaris együttesek összeolvadásával megalakult az Első Emelet. A zenekar indulásakor Berkes Gábor szerint már „kifáradt a hatvanas-hetvenes években tomboló őszinte rock”. Új, elektromos hangszerek jelentek meg, a szintetizátorok másfajta hangzásvilágot hoztak a könnyűzenébe. Különlegességnek számított, hogy az ország első elektromos dobja Szentmihályi „Michel” Gábor, az Első Emelet dobosának tulajdonában volt. „Nagyon sok napfényt írtunk a zenébe – tette hozzá Geszti Péter. Budai gyerekek voltunk, nem volt meg bennünk a felkapaszkodás dühe. Éppen ezért volt annyira jellemző a zenénkre a könnyedség.”
A ’90-es évek elején a rendszerváltás újabb trendváltozást hozott a magyar zenei életbe. Geszti Péter rádiósként az események sűrűjében volt, végignézte és közvetítette a rendszerváltást. Az énekes-dalszövegíró mesélt az emberekben felszabaduló óriási energiáról, a tenni akarásról és a nyugat felé nyitásról. Ezek az élmények inspirálták Magyarország első rapzenekarát, a Rapülőket. Az 1992-től 1994-ig aktív zenekar rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, majd feloszlott. „Nem szerettünk volna beleöregedni, nem akartuk megvárni a gondokat – vallott a feloszlásról Geszti Péter. Egy nyíló országban éltünk, rengeteg új ötlet, gondolat volt bennünk. Szinte éreztük, hol dobog a korszellem. Számomra olyan volt a Rapülők, mint egy egynyári szerelem: nem tarthatott soká, de mindig örömmel gondolunk rá.”
Forrás: Hangfoglalo.hu
