Beszélgettünk Cirkusz-Kával

Dalok.hu: Idén nyáron megint bejártatok Európát. Merre voltatok?
Cirkusz-Ka: Idén Olaszországban voltunk a legtöbbet, öt utcazene fesztiválra kaptunk meghívást, Dél-Tirol félig német félig olasz nyelvű rendezett világától egészen délen is jártunk. Egy fesztivál és egy felejthetetlen koncertünk volt Belgiumban, zenéltünk Ausztriában, Németországban és idén sem hagytuk ki Lengyelországot, ahol harmadik éve veszünk részt a három városban tíz napig tartó BuskerBus fesztiválon. Közben persze ahol lehetett útba ejtettük a barátokat Berlinben, Ljubljanában, Észak-Olaszországban és Hollandiában.

Dalok.hu: Melyik volt a legemlékezetesebb helyszín, koncert?
Cirkusz-Ka: A legkedvesebb helyszín a Mojoca Fesztivál, egy Nápolytól délre fekvő olasz kisváros volt. Egy sufnitető volt a mi színpadunk, a szűk utcákat esténként ablakokba, háztetőkre kitett hatalmas mécsesekkel világították meg. Mi nem beszélünk olaszul, ők pedig angolul, de igazán őszinte baráti fogadtatásban volt részünk, jó ételek, jó borok. A legemlékezetesebb koncert Brüsszelben volt, ahol, ahogy ők mondták, "magyar fádó" zenénkkel másfél órán át lélegzett együtt a közönség. Nagyon büszkék vagyunk arra a németországi tehetségkutató fesztiválra, ahol a Cirkusz-KÁnak ítélték az első helyezettnek járó agyagsárkányt és pénzdíjat. A sárkány az autóúton szárnyát és fülét veszítette, talán így még becsesebb az emlék.

Dalok.hu: Melyik volt a legszerencsétlenebb koncert?
Cirkusz-Ka: Életemben először elment a hangom, valószínűleg a fáradságtól, emiatt le kellett mondani egy koncertet, pedig mi adtuk volna egy ötnapos fesztivál nyitókoncertjét. Végül mi zárhattuk a fesztivált, a színpaddá alakított tűzoltó teherautóról.

Dalok.hu: A magyar zenekarok általában panaszkodnak a külföldi fellépési lehetőségek hiányára. Nektek hogy sikerült?
Cirkusz-Ka: Nem tudom, mitől függ, de ha külföldre küldök anyagot, általában kapunk választ, ha nem szeretnének minket, azt is megírják. A kétoldalú, udvarias kommunikáció jó kiindulási alap a szervezésnél.
Én inkább amiatt vagyok kicsit szomorú, hogy itthon egyre kevesebb a lehetőség, legalábbis nekünk. Szeptemberben, miután már három hónapja nem jártunk itthon, nagyon szerettünk volna koncertet adni, de sehogy sem sikerült összehozni egy budapesti koncertet sem. Még ott sem, ahol pedig szóbeli ígéretet kaptunk a szeptemberi koncertre. De nem panaszkodunk, lesz koncert Szlovéniában, és Bécsben, csak oda sajnos nem tudnak eljönni a barátaink, akik kérdezgetik, mikor játszunk legközelebb.

Dalok.hu: Mennyire fontos az önmenedzselés a sikerhez? Ti hogy csináljátok?
Cirkusz-Ka: Sokat dolgozunk, és ha valami nem sikerül megpróbáljuk újra meg újra, ha így nem megy, próbálkozunk úgy, ha itt nem megy, akkor ott. A saját bőrünkön évek alatt apránként tapasztaljuk ki, nekünk hogy és hol érdemes. Még nagyon az elején járunk, sok mindenben kell fejlődnünk, de egyre több helyre várnak vissza, és ez egy jó alap arra, hogy bővüljenek a lehetőségeink. Nem hinném, hogy van recept, vagyis, mindenkinek megvan a sajátja, türelmesen, kitartóan alázatosan kell keresgélni.

Dalok.hu: Tervek?
Cirkusz-Ka: Ősszel Ljubljanában lépünk fel, ahol eddig "csak" közönségként, de különleges koncerteket élhettünk át. Aztán télen Bécsben, egy tangóesten zenélünk majd másodszor. Az első alkalom fantasztikus volt, nagyon várjuk a következőt. A nyáron alakult, hogy Kölnbe és Brüsszelbe várnak minket, ezt a két helyszínt igyekszünk majd összekötni a párizsi és hollandiai helyszínekkel, és megszervezni egy rövidebb téli vagy kora tavaszi turnét. De mindenekelőtt a zenén szeretnénk dolgozni, új dalokon, új felvételeken.