2005-ben több zenész töprengett azon, hogyan lehet a tarthatatlanná vált helyzetükön javítani. Amíg más művészi ágak kiépített állami támogatási rendszer segítségével tudtak többé-kevésbé rentábilisan működni, az ún. könnyűzenében ez hiányzott. Miközben a könnyűzene mindenki számára értéket teremt, a zenei projekteknek csak egy kis része tudott / tud önfenttartó lenni. Ezért is nagyon félrevezető a „könnyűzene” fogalom, amely inkább a szórakoztató, kommersz, rádióban szóló zenére illik – ezek a műfajok valóban kevésbé szorulnak támogatásra.
A másik probléma az internet ellenőrizhetetlen térhódítása volt, amelynek eredményeképpen a sok anyagi és energiaráfordítással létrehozott művek nem tudtak nemhogy a művészek megéléséhez hozzájárulni, de a rájuk fordított pénzt sem hozták vissza.
A több ismert zenész részvételével zajló beszélgetések nyilvánosságot kaptak, ennek hatására megszületett a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért). Azóta is létezik egy folyamatosan alakuló támogatásrendszer, amelynek keretein belül pályázhatnak zenészek és zeneipari vállalkozások. Ezek a pályázatok fontos segítséget jelentenek a zenészeknek, ugyanakkor függővé teszik őket a mindenkori hatalom támogatási kedvétől, irányától. Fontos megjegyezni azt is, hogy a támogatási források jelentős részét eleve a zenészektől – az Artisjustól és az EJI-től – vonják el.
2005 forró nyara alatt más gondolatmenet is utat talált magának. A tartós megoldást néhányan egy olyan működő, önszabályzó zenei piac megteremtésében látták, amelynek szereplői nem szorulnak napi szinten külső támogatásokra. Egyértelmű volt, hogy ez a piac az interneten fog működni.
Hol is tartott az internet 2005-ben? A 2.0 web még gyerekcipőben járt. A Myspace, az első globális közösségi médiát még csak néhányan ismerték Magyarországon. Abban az évben indult a YouTube. A digitális zeneterjesztés már létezett, de nem terjedt el. Egyszerű oknál fogva – mindenki a torrentekről töltötte le a zenéket (borzalmas minőségben) és boldogan telepakolt egész winchestereket velük.
Néhány zenész felvázolta a fő területeket, amelyeken a zenei társadalom a megváltozott komoly veszteségeket szenvedett el. Ebben az időszakban sokak számára a zeneterjesztés és a zenei nyilvánosság / promóció tűnt a legproblémásabbnak. A CD/MC eladások visszaszorulását és a print zenei média hanyatlását kellett leginkább pótolni.
Így megszületett a Dalok.hu, amelyhez szervezeti bázist és anyagi segítséget az MZTSZ, vagyis a Zenészszakszervezet. Két alaptevékenységgel indult – letöltős zeneáruházként és zenei médiaként, amely a nála elérhető albumok promótálása mellett más zenei tartalmakat is publikált.
Sok hónapot vett igénybe az előkészítés – nem volt egyszerű 2005-ben ilyenfajta webáruházat csinálni, és még nehezebb volt rábeszélni a kiadókat, hogy egy „láthatatlan” kereskedelmet folyatót boltra bízzák rá a zenéjüket.
2006 június 21-én, a Zene Ünnepén kinyitotta kapuit a Dalok.hu.
Az elmúlt 15 év alatt sok minden változott, az alapkitűzések nem. Több tehetségkutató partnerei voltunk, a Szimpla Lemmingtől a Megasztárig.
A Zenei Export Irodával, a Zene Ünnepével, a Magyar Dal Napjával és más, zenét támogató intézményekkel dolgoztunk együtt. Fesztivál rádiót biztosítottunk több meghatározó magyar fesztiválnak.
Több mint tíz éve csináljuk a Dalok-Galopp rádióműsort, amely a Civil Rádió mellett a kezdetektől fogva podcastként is fut.
A hírlevelünkkel közel 10.000 embert érünk el rendszeresen exkluzív zenei tartalmakkal (ér feliratkozni!)
2013 óta terjesztőként is működünk – a nagy zenei platformokra juttatjuk el a ránk bízott zenéket: Spotify, Deezer, iTunes, Amazon, Napster, Beatport, YouTube. Terjesztési feltételeinket ITT találod. Szakmai hírleveleinkben ismertetjük a partnereinkkel a dinamikusan változó digitális zenei piac újdonságait, fogásait.
Tanácsokkal segítjük a hozzánk forduló zenészeket, kiadókat.
A zenekedvelőknek pedig minőséget kínálunk – veszteségmentes formátumban is elérhető nálunk a zene – és rendszeres zenei hírekkel, szerkesztői kiemelésekkel segítünk nekik megtalálni az új zenéket.
Ez a tervünk a következő 15 évre is!
