Dalok.hu: A Vénusz zenekar rövid pályafutása nem mondható sikertelennek. Miért léptél szóló pályára?
Varga Zsuzsa: Gyerekorom óta foglalkozom a zenével, először népzenével. Néptáncos voltam évekig. Később volt egy tiszavirág életű „sulizenekarom” is, gimi alatt stúdió-munkáim voltak, pl meselemezen énekeltem. A zenekarosdi 18 éves koromban jött, eleinte kihívás volt, izgalmas és új feladat. Évekig zenéltünk együtt, de elfáradt a dolog. Nem éreztem magaménak, sok szakmai és emberi nézeteltérés után döntöttem úgy, hogy egy másik csapattal kell folytatnom.
Dalok.hu: Mit akartál másképp csinálni és mit voltál kénytelen másképp csinálni a kiválás óta?
Varga Zsuzsa: Gondolkodó, alkotni vágyó ember vagyok. Ha pont ezt nem várják el tőled, akkor egy idő után felteszed a kérdést, ez miért jó neked. Ötleteim voltak, változtatni szerettem volna, sokkal nyitottabb, együttgondolkodó közegre vágytam. A Dubcity Fanatikz-szal történt turné alatt –ahol vokalistaként voltam közreműködő - kellett rájönnöm, hogy hozzám hasonló emberekkel tudok igazán felszabadulni, az ösztönösség, játékosság inspirál. Ahhoz képest, hogy milyen régóta voltam zeneközelben, sokára jöttem rá, mit is akarok tulajdonképpen, és hogy ezért lépéseket kell tennem.
Dalok.hu: Zenei stílust is váltottál. Eleve nem érezted sajátodnak Vénusz stílusát, vagy egyszerűen fejlődésről van szó?
Varga Zsuzsa: A mostani projectnek én vagyok a gazdája. A „Barkácsklub” számainak írása közben elektróval nyakon öntött, durva gitáros, sokszor vicces megoldásokkal tarkított zúzás-trippen voltam. Ebben pedig jó partnerre találtam Kovács Péterben, akivel együtt is zenélünk. Az azóta született számainkban – amik közül párat már koncerteken is lehet hallani – kicsit több a funk, mert most épp ilyen a hangulatunk.
Nem stílusokban gondolkodunk, 2007-ben ez már nem feltétlenül alapszabály. Szerintem nem stílusban, hanem gondolkodásmódban változtam. Nem csinálom, ami nem jön be. És nem mások elvárásainak akarok megfelelni, hanem a magaménak.
Dalok.hu: Pillanatnyilag valahol a pop és az alternatív között vagy. Ezek Magyarországon elkülönített életmódok – más fellépési és bulizási helyek, más közönség, más médiákban való megjelenés. Hogy érzed magad a mostani bőrödben?
Varga Zsuzsa: Szerintem, nem lehet és nem is kell így elhelyezni egy produkciót. Van zene, ami jó és van, ami béna. Mindegy, hogy popnak vagy alternatívnak nevezzük. Az, hogy épp hol szerepelsz a médiában, nem számít. A zene által, hosszú idő alatt kerülsz a közönség által valahová, de ez sok év. Pár éve elkezdtem valamit, ami tényleg az enyém, ahol nagy a felelősség, de nagyon sok örömöm is van benne. A múlt héten tartott lemezbemutatón teltház volt és meglepődve láttam, hogy sokan tudják a szövegeket! Akkor ez pop? De magam adtam ki a lemezt, mert nem akartam gázos kompromisszumokat kötni, és mert manapság jobban hiszek a myspace-es, youtube-os, dalok.hu-s „barátkozásban”. Koncertezünk, mert nagyon szeretünk játszani, a közönséggel találkozni; és mostanra egy igazán jó csapat jött össze. Klipkészítésen, új dalokon töröm a fejem, impulzusokat, élményeket gyűjtök, tanulok. A cél az út maga. Ha rajtam múlik, hosszú lesz.
