"...itt mindenkire szerep vár..."
Az ő szerepe csak kevesekkel megosztható: Somló Tamás a Cirkusztól a hazai pop-rock történelem megteremtői közti szerepvállaláson át a tehetséges énekhangok kutatásáig számos fontos, hasznos és maradandó értéket teremtő feladattal áldotta meg az Élet. A bohém, játékos, energikus gyerek és a jóságos, nyugalommal teli, bölcs felnőtt volt egy személyben. Harmonikus kettősség. S ezek közben ő mindig adott. Mindenkinek valamit adott. Ez a legjobb ige az esetében: adni. És ez maga az úgynevezett "adomány". De ez viszont adottság; adni tudni pedig tehetség. Adott, mert tehette. Tehát miért ne! És akarta is! De meg sem tudta volna állni.
"...mindenkire szerep vár!" - Igen, EZ bizony szerep, amiben helyt állni kihívás és teljesítmény. Manapság nagyon nem "divat" adni. Ha lehet üzenete Somló Tamás életének és létének, az egyik biztos ez: Adj, mert az olyan jó!
"miénk ez a cirkusz..."
...de a leginkább mi döntjük el: nézők vagyunk, vagy a manézsban akarunk mások jókedvére szórakozására, örömére tenni, azaz ADNI. Életen át volt odafigyelő, készséges, a jót akarta adni és sugározni. Mint egy rádióadó. De a rádió élőben mostantól nélküle szól. Ám az 5 évtized alatt vele készült hangfelvételek segítségével fülünk, s emlékeink által a szívünk örökre megőrzi mindazt, amit ránk hagyott. Küldetéstudattal élt, jószándék vezette hosszú útján, amelyen megszállottan járva adott és adott mindenkinek valamit.De mindig értéket, élményt, örömet, szeretetet. Mindezért cserébe a közönség is ad: hálát, köszönetet. És kapott is rengeteg szeretetet és hálát.
Tomi, mégegyszer hálásan köszönjük!
(o.c. ruthner)
