Ez egy maximálisan szóló lemez - a művész önmaga játszik minden hangszeren (tizenegy van feltüntetve a borítón) és azt állítja, hogy ez a legszemélyesebb alkotása.
Borbély Mihály - szoprán szaxofon (6, 7), alt szaxofon (5), tenor szaxofon (1, 11), klarinét (6, 12, 14), basszus klarinét (4, 6, 9, 12), tárogató (2, 3), furulya (10), kaval (13), tilinkó (4), dvojnice (8), fujara (2)
Mihály számtalan formációjáról ismert, a hazai etno-jazz szcéna prominens alkotója. A BMC által kiadott mostani albuma egy különleges gyöngyszem a munkásságában. Így mesél róla:
"Ez az album legszemélyesebb alkotásom - egyszer szelíd, máskor harsány, olykor meglepően intim szférákba betekintést engedő, máshol kitárulkozó, őszinte zenei vallomás. Improvizáció az első hangtól az utolsóig. Számos, régebb óta dédelgetett, s belső hallásom által érlelt zenei gondolatcsíra szárba szökkenése, megannyi zenei inspiráció és létélmény lenyomata, s mint ilyen, szándékom szerint mentes mindenféle öncélú virtuóz hangszeres megoldástól, szélsebes tempóktól, agyafúrt kompozíciós és improvizációs technikáktól - minden pillanata a Zene iránti alázat szellemében fogant. Ezt szolgálja seregnyi hangszerem megszólaltatása is, még ha olykor másképp tűnik is. Nem a zenebohóc “van mááásik” attitűdje vezérel, egyszerűen ezeket a hangokat, színeket hallom belül, amelyekhez megkeresem a megfelelő eszközt, s ha a hallgató rezonál erre, ő is érzi: az adott darabnak az adott hangszeren kellett megszólalnia.
Eddig született lemezeim mindegyikét a jazz legtipikusabb előadási formája, a kamarazenei igényességű közös muzsikálás hívta életre, s kompozícióim legjavát is az adott együttesek, illetve az azokban szereplő kiváló zenész kollégák szem előtt tartásával fogalmaztam meg. Alkalmankénti - egy fúvós hangszeres számára mégiscsak különleges előadói helyzetet jelentő - szóló koncertjeim zenei szabadságát mindig nagy élvezettel éltem át, s noha hosszabb ideje dédelgettem ezt lemezen is megörökíteni, vártam a pillanatot, amikor ezt már nem tudom magamban tartani. Visszahallgatva az eredményt örülök, hogy nem siettem el, erre emberileg és művészileg is meg kellett érnem. S ha a hallgató ezúttal a szellemi-érzelmi oldal határozottabb jelenlétét véli felfedezni játékomban, már meg is kapta a kulcsot hangokba foglalt üzeneteim dekódolásához.
1. Invokáció - Köszönöm Uram, hogy megpróbáltál!
Kétségek gyötörtek, s Te megerősítettél hitemben - hálás vagyok érte.
2. A vér az erekben
Szlovák-magyar pásztorbarátság. Két fujara párbeszéde - dobban a szívem, tót őseim szólnak most, s a legtermészetesebb módon csatlakozik hozzájuk másik énem, tárogatóba és improvizációba bújtatott magyar szívem.
Vérbeli “agrárjazz” - táncos, népi, groovy és vidám.
3. Visszanéztem félutamból
Ezt az improvizációt nemcsak egyik legismertebb, Bartók által gyűjtött népdalunk ihlette, de legalább ennyire a Mester elképzelt tekintete (, amelyről Tóth Aladár így írt: “olyan, mintha benne az emberiség most nyitná ki először a szemét”), amint emigrációja előtti utolsó pesti koncertjének végén az őt búcsúztató, s az Elindultam széphazámból kezdetű népdalt éneklő közönségre visszanéz. Ha csak legenda, akkor is szép, hihető és ihlető - könnyű volt hát rögtönözni Bartók szellemében.
4. Döcögős-röcögős
Basszusklarinét és tilinkó - egy modern, szofisztikált instrumentum és a világ egyik legegyszerűbb hangszere, a felhangfurulya moldvai csángó változata. Különös társítás, számomra kézenfekvő és természetes.
5. Misike, hova sietsz?
Még mindig fülembe csengenek e szavak, pedig már nincs, aki mondja…
6. Pomáz-Budapest Counterpoint
A cím természetesen Steve Reich New York Counterpoint c. darabjára utal, amelyben a klarinétok játsszák a főszerepet. A kompozíció jellege már korábban összeállt a fejemben, a repetitív szólamokat a felvételre utazva ötlöttem ki a Pomáz Budapest útvonal egy kb. 10-12 perces szakaszán. A szoprán szaxofon szóló is minimalista szellemben indul, aztán néha persze “nem bír magával”.
7. A rövidtávfutó magányossága
Ez az improvizáció Dave Liebmann “The Loneliness of a Long Distance Runner” c. szólóalbumának ikonikus kezdőmotívumából bontakozik ki. Dedikációja is a szoprán szaxofon egyik legnagyobb mesterének szól: “a message to Lieb”.
8. Dvojnice
A kettősfurulya matematikája - így jár, ha kettő van belőle.
9. Basszusklarinét fantázia
Az utóbbi időben a basszklarinét lett egyik legkedvesebb hangszerem. Bízom benne, hogy ez hallatszik is ebben a darabban.
10. Gyimesi hangulat
Egy szál furulya - rögtönzés a csodálatos gyimesi mesterek nyomán.
11. Csendek, kiáltások
Szélsőséges érzelmi és dinamikai hullámzások, nyugalom, béke, lázadás és őrjöngés - ez is én vagyok.
12. Kontra és pont
Mindig inspirált avatott kollégákkal kontrapunktikus improvizációkat alkotni. Kíváncsi voltam, tudok-e önmagammal társalogni - megpróbáltam: néha könnyebben, néha nehezebben értettünk szót.
13. Kavalos tánc
Kavalok mulatsága.
14. Rád csukom a szempillámat
Csend - éjszaka - magány - férfikönnyek."
Forrás: BMC.hu
Az albumot ITT tudod letölteni veszteségmentes formátumban is.
