A Malacka és a Tahó „Malachúsz” című albuma az iTunes magyar eladási toplista első helyezettje volt múlt héten. Ez elégséges indíték volt arra, hogy megkeressük a húszéves sztárokat.
Dalok.hu: A zenekar úgy alakult, hogy elolvastad a „Malacka és a Tao” könyvet és megvilágosodtál. Vagy?
Borovitz Tamás: Még a könyv elolvasása előtt alakult a zenekar, és a megvilágosodásom is korábbra datálható. A kilencvenes évek közepén a gimnáziumi barátaim punkkoncertjeit látva, és az akkori legendás alterzenekarok hatására elkezdtünk URH, Kontroll, Balaton, Sziámi számokat és punkdalokat játszani. Aztán pár év múlva – főleg a zseniális Jutott neki zenekar őrületes slágerei hallatán – nekikezdtem a saját szövegek írásának. Először kevesebb, majd több sikerrel. A több sikernek leginkább a Malachúsz lemezt, a filmzenéinket (Buhera mátrix, Munkaügyek) és a 10 Sziget-fellépést tartom, meg hogy még ma is felvállalunk 10-15 éve írt dalokat. És még járnak a koncertjeinkre is.
Dalok.hu: A sok tagcsere az alapító tagok elviselhetetlen természetének köszönhető. Vagy?
Borovitz Tamás: Leginkább az élethelyzetek megváltozásának: tagcseréket hozott az érettségi, az énekesnők szülési szabadsága – és hasonlók. De a tavaly őszi húszéves jubileumi koncertünkön kiderült, hogy minden korábbi tagunkkal baráti kapcsolatban maradtunk.
Dalok.hu: Miért a disznó a jelképetek és nem mondjuk a sas, oroszlán, vagy más, rendes állat?
Borovitz Tamás: Erre válaszolhatnék Orwellel: Négy láb jó – két láb rossz, vagy mondhatnám, hogy a malac intelligens állat, de valójában csak a zenekarnév miatt ragaszkodunk hozzá. Ezért is jobb, hogy nem tetű vagy féreg vagy hasonló állat mellett tettük le a voksunkat anno.
Dalok.hu: Már 20 éves a Malacka. Szerinted egy zenekar hosszú életének milyen államforma a biztosítéka – diktatúra, demokrácia vagy valami más?
Borovitz Tamás: Mivel a rádiók és a fesztiválszervezők sosem válogattak be minket az ország 10-15 kiemelt zenekara közé, ezért valószínűleg a diktatúra jobb lett volna, mint a demokrácia. Csak akkor meg nem maradtunk volna barátok, annak meg úgy sok értelme nincs. Én amúgy leginkább az anarchiában hiszek, ez is megfelelő volt sokszor a zenekarnak.
Dalok.hu: Mesélj a Malachúszról.
Borovitz Tamás: A Malachúsz a 20. születésnapra készült lemezünk. Életünk főműve. Saját dalainkat olyan zenészek adják elő, akiket a legszimpatikusabbaknak, legjobbaknak, legvidámabbaknak ismertünk meg a húsz év alatt. Kandech Evelyne a Timur Lenk énekesével adja elő a Pokémon a kukimont – már ezért megérte dalokat írni. A lemezen közreműködik Lóci (Lóci játszik), Maszkura, Víg Mihály, Bátky Zoli (After Crying), a Kozmosz zenekar, Szabó Enikő és Könczöl János (Sajnosbatár zenekar), György Andi (Indigó Utca) és Nagy Balázs Krisztián (Cabaret Medrano), közös dalt ad elő Burszán Vera (ex-PASO) és Torres Dani, egy másikat pedig Giret Fruzsi és Seres Péter a Satöbbi zenekarból.
Dalok.hu: Van még hova fejlődni?
Borovitz Tamás: Nincs. Ha most a letöltési sikereknek köszönhetően 21 év után elkezdenek minket játszani a rádiók, akkor esetleg.
Aktualitások: a következő legfontosabb koncertek: július 13. Alterába fesztivál, augusztus 25. Szentendre, Eleven kert; szeptember 12. Kobuci kert.
A lemezt itt töltheted le.
