A „Gold for Leslie” című remekművel Bujdosó János megmutatja, hogy miként lehet kielégíteni egyszerre a Jazzy rádió hallgatóit és a komolyzenei kritikusokat is. Az előbbiek bármelyik számba belehallgatva kellemesnek találják, az utóbbiakat pedig hamar beleszippantja a zene, és miután végighallgatták az albumot, kevesebb gondolatuk és több érzésük lesz. December 21-én, pénteken mutatják be élőben a Dalok.hu által kiadott lemezt a MÜSZI-ben (muszi.org), ott lehet először megvásárolni a CD-t is. Holnaptól a Musicland boltjában és oldalán is megrendelhető, digitálisan pedig már most is kapható az album.
Andalító mediterrán hangulat, közel-keleti transz, álomszerű rumba, drámai kitörések. Egyebek közt ilyen világokat idéz a Bujdosó Trió különleges, beskatulyázhatatlan zenéje.
Kategorizálhatatlan, mert számtalan forrásból táplálkozó muzsikájuk egyedi recept szerint készül: alapvetően akusztikus zenéjüket finoman adagolt effektek fűszerezik meg pszichedeliával, sokszor bukkannak elő filmzenés ízek, a hangzást pedig olykor akár a New York-i avantgard zenei törekvések (John Zorn, Marc Ribot) karcosságával is párhuzamba állíthatjuk. Mindezek a hatások egy igazán sajátos megszólalást eredményeztek, egy teljesen új színt a világzenei palettán.
A Bujdosó Trió 2011 telén alakult, tagsága a hazai alternatív/jazz/világzenei színtér olyan fontos zenekaraiból verbuválódott, mint - a teljesség igénye nélkül - a Kistehén, az Egy Kiss Erzsi Zene, a Kampec Dolores, a Specko Jedno, a Pop Ivan.
A csapat zeneszerzője, Bujdosó János fáradhatatlan figurája a hazai zenei életnek, zenekaraival bejárta Európát, eddig 3 szerzői albuma jelent meg, számos egyéb lemezen is szerepel komponistaként vagy társszerzőként, és pályája során jó néhány filmhez komponált kísérőzenét. A Trió repertoárjába beemelték Bujdosó egyik korábbi zenekarának, a Chakra Hackernek két régebbi számát is, melyek 2007-ben jelentek meg azon a lemezen - Blood Hit Parade -, amelyet annak idején az Élet és Irodalom újságírója az év egyik legjobb jazzlemezeként jellemzett.
Hangzásuk fő pillére a számtalan zenekart megjárt, tapasztalt nagybőgős, Vajdovich Árpád organikus, pulzáló játéka, mely erős, masszív támasztékot ad a zenének, helyenként pedig virtuóz szólómunkával kapaszkodik fel a hangzás tetejére.
Ezt kíséri az egyre több formációban zenélő fiatal ütős/dobos tehetség, Németh Csaba sokszínű, kreatív és érzékeny dobolása, melynek széles dinamikai tartománya a halk, finom érintésektől kezdve a vérbő, erőteljesen megszólaltatott tempókig terjed.
Mindezek tetején dallamhangszerként Bujdosó János senkivel össze nem téveszthető, jellegzetes gitárjátéka helyezkedik el. A méltán keresett gitáros lírai hangvételű hangszerkezelése sokszor lesz a feszültség megteremtésének kiváló eszköze, és az el nem maradó robbanásnak kísérőzenéje - játéka hallatán gyakran hihetjük azt, hogy citerát, arab lantot, vagy mandolint hallunk, a máshol pedig jazzt idéző gitárjáték átfordul zabolátlan, vad, rockos fogantatású pengetésbe - mindvégig hűen azonban ahhoz az egyéni látás- és gondolkodásmódhoz, mely napjaink egyik legeredetibb gitárosává avatta a zenészt.
Fennállása másfél éve alatt a zenekar Budapest talán legaktívabb, legtöbbet koncertező klubzenekarává vált: hamar kialakult, lelkes közönségük örömére hétről hétre tűnnek fel a budapesti kulturális-éjszakai élet jellegzetes helyszínein, mindenütt zajos sikert aratva.
