Az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja nyílt konferenciát szervez 2017. június 21-én, az A38 Hajón. A tanácskozás témája a könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korban. A szervezők 25 perces előadások 600 karakteres rezüméit várják.
Azt követően, hogy a majd’ egy évtizeden át tartó megtorlások árán sikerült a társadalom jelentős hányadát félelemmel itatnia át, a Kádár-rezsim megértőbbik arcát igyekezett mutatni az ifjúság felé. Igaz, a „vadnyugati nadrág” viselése tilos még, s innen vagyunk Kádár Jánosnak a frizurahosszra vonatkozó nagyvonalú kijelentésén is, a hatvanas évek közepére a beatzenekarok puszta tűrése is a konszolidáció békejobbjaként hathatott. Abban az időben a tviszt más lassan pásszé lett, helyette a mindig problémás ifjúság minta nélkül való mozdulatokban kísérelte meg kifejezni a könnyűzene iránti odaadó rajongását. A külföldről becsempészett lemezeken és a zavart nyugati adókról elcsípett dalokon túl ugyanis nemigen lehetett pontosabbat tudni az akkori Magyarországon a nyugati könnyűzenéről, kivált a vizuális ismeretek voltak különösképpen elenyészőek. De hiába bosszankodott a „finom melódiákhoz” szokott Olyan előadások rezüméit várjuk, amelyek említett két médium összecsengéséről szólnak, s afféle kérdéseket vizsgálnak meg például, mint hogy miképpen ismerte fel, s használta a kor hazai filmművészete a könnyűzenében kibontakozó forradalmat? Honnan vehetett mintákat a honi film a beat vizuális megjelenítéséhez? Emlegetnek-e magyar dalszövegek filmeket, s ha igen, milyen kontextusban? Mit ért a színpadi népszerűség a vásznon? A zenészeknek jelentett-e bárminemű kockázatot, ha megmérették magukat a celluloidon? Miféle lehetőségek nyíltak, mely gátak maradtak áttörhetetlenek a korszak monolit intézményi infrastruktúrájából következően? Miként érintette a szocialista társadalmat a filmek szerint a könnyűzene térhódítása? Nagypolitikai mezőben miképpen értelmezhető a film és a könnyűzene egymást erősítő hatása? A konferencia helyszíne: A38 Hajó Kiállítótér (Budapest, Petőfi híd budai hídfő)
úri munkás-paraszt közönség a túlontúl hangos dobzajra, meg az állatias üvöltözésre, a beat őrületét nem lehetett többé visszatuszkolni abba a bizonyos megátalkodott imperialista palackba, amelyből kiszabadult. Konferenciánk a könnyűzene és a film magától értetődő, mégis nehezen induló Kádár-kori nászának körülményeit, illetve gyümölcseit igyekszik számba venni.
