Néhány napja született egy német bírósági ítélet, amelyben a hamburgi fórum elmarasztalta a YouTube-ot, mivel nem akadályozta meg egyes felhasználóit abban, hogy Sarah Brightman dalokat tartalmazó videóklipeket töltsenek fel a szolgáltató szervereire, illetve nem blokkolta e tartalmakat. Az eljáró német bíró mindazok ellenére is jogsértőnek találta a YouTube-ot, hogy világossá vált: a szolgáltatás keretében percenként 24 órányi videóanyagot töltenek fel a felhasználók, vagyis gyakorlatilag se emberileg, se anyagilag nem lehetséges a tartalmak ellenőrzése, nem is beszélve arról, a teljeskörű ellenőrzés ellentétben állna az uniós előírásokkal. A bíró úgy ítélte meg továbbá, hogy a Google által feltett sztenderd kérdés, miszerint a feltöltő személynek van-e joga a tartalmat megosztani, önmagában még nem elegendő a YouTube felelősségének a kizárására.
Bár a bírósági ítéletet egyelőre nem sikerült beszerezni (e hiányosságot, amint lehet, pótolom), ezért a fenti összefoglaló az alábbi két hasznos link segítségével készült. Az egyik az Associated Press híradása (elérhető a Google oldalán), a másik egy The Register újságcikk.
Ez a hír valószínűleg komoly érdeklődésre tarthat számot az elektronikus kereskedelem kérdését komparatív szemszögből vizsgálók számára. Június során hírt adtam az ESZERINT hasábjain arról, hogy egy hasonló ügyben (a híres Viacom v. YouTube ügyben) az Egyesült Államokban mentesült a felelősségre vonás alól a YouTube, mivel az eljáró bíró szerint a YouTube értesítési és eltávolítási gyakorlata alkalmas volt a jogsértések kiszűrésére. A német döntésben, legalábbis a hírek fényében egyelőre erre kell gondolni, ennek az érvelésnek nem jutott központi szerep. Nem véletlen tehát, hogy a két esetet érdemes lesz alaposan nyomon követni (mindkét esetben lesz másodfokú eljárás), hiszen itt az elektronikus kereskedelmi szabályozás (illetve az USA-ban a DMCA) egyik kulcskérdésének hatékonyságáról van szó.
Forrás: eszerint.blog.hu
