A Szabó Balázs Bandája igazi „magyarock”, ahogy 30 éve mondaná a zenei szakember. Modern zene, ugyanakkor megtéveszthetetlenül magyar, csak itt születhetett. Ez nemcsak a népzenei elemeknek köszönhető (kedvencünk a kortárs népzenés kíséretű „Bujkáló”), hanem a szövegeknek is, amelyek ebből a földből táplálkozó költemények. Furcsa, hogy ilyen ritkán találkozunk ennyire egységes dalokkal, ahol a zene és a szöveg egyénértékű és együtt van. Legtöbbször az az érzése az embernek, hogy a zenekarok csak a zene miatt vannak és a szöveg csupán kényszer nekik (ezt a 90-es években instrumentális zenével oldottak meg páran, és működött), vagy énekelt verseket hallunk, ahol a zene lohol a szöveg után, de nem éri utol. Apropó az új lemezen is van versfeldolgozás - Grecsó Krisztián két verséből lett dalszöveg (Ami elhasadt, Dézsma).
Az „Élet Elvitelre” olyan, mint Szabó Balázs eddigi lemezei. Akik a Suhancosban ismerték meg, hiányolják a másik felét, de azt nem állíthatjuk, hogy így nem kerék. A fiatalok kedvencei már most ezek a dalok. Még sok ilyen lemezt kívánunk a Bandának!
