A nevében Himalája-hegycsúcsra emlékeztető K11 igazi kis kultúr-oázis a tonnaszámra érkező fapados turistáktól hemzsegő Király utcában, ami az unalmas souvenirbolt-kocsma-gyorsétterem-kávézó sormintát megtörve menedéket nyújt a művészetre szomjazóknak.
A 18 fokos hőstop miatt is jó választás volt a szívből jövő és szívhez szóló dalok meghallgatása élőben, mert a melegséget adó együtt-rezgéssel feltöltődött a szürke hétköznapok és a világban zajló őrültségektől lemerült aksim. Ráadásul még közös alkotómunkában is részt vehettünk a családias légkörű koncerten, de a titoktartási fogadalom miatt erről sajnos többet nem árulhatok el. (Kivéve, ha emelt díjas sms-ben érdeklődne valaki!)
Ha szereted a bekuckózós, chillezős downtempo koncerteket, feltétlenül hallgasd meg Julia Roberts csillogó szemét, Koncz Zsuzsa hajzuhatagát és Norah Jones bársonyos hangját ötvöző Szász Veronika + a Random Trip oszlopos tag Bata ’Bass Master’ István népzene-jazz-elektronika fúziós Triple Sec koktélját, ami üdítő hatásán felül garantáltan segít ellazulni és lelassulni, ráadásul másnaposság nélkül.
Fotó: Molnár Csaba
És lehetőleg minél előbb (október 20: Magyar Zene Háza vagy október 23: A38), mert a duó téli álom helyett stúdióba vonul, ahol a szövegíró, dalszerző, hangmérnök, fotós feladatköröket is buzgón magára vállaló énekesnő feltehetőleg néhány színes kispárna és díszgyertya segítségével a stúdiót is átrendezi, hogy jobban áramoljon a chi.
A diplomagyűjtögető életmódot folytató grafikusművész védjegye a lapos sarkú cipő és a háttérbe olvadó fellépő ruha, ami kompromisszumos megoldást kínál rejtőzködő énjének a reflektorfényben való tündöklésért ezzel a mikrofon-mimikrivel.
Tehát, ha nem látjuk az énekesnőt a színpadon, akkor nagy eséllyel Szász Veronikát látjuk!
Hamar lementem alfába a balladai homály hatására, mintha csak babzsákon heverésztem volna, ezért a lejátszott dalok sorrendjére nem is emlékszem pontosan: a „Megszegett kenyér” és a „Szavak embere” után hangzott el a legújabb lemez címadó dala, az „Út”. A 2020-as UNFORM albumról két kedvencemnek is örülhettem: "Régi szeretőmért” és a könnyfakasztó „Galambom”.
A számok között elhangzó humoros és elgondolkodtató eszmefuttatások új megvilágításba helyezték számomra a dalokat, amik Veni egyedi látásmódját és művészi érzékenységét tükrözik, mint például a szürke ötven árnyalatát bemutató „Gray Ghost” az Unfold I. albumról.
A gyermekkora óta alkotói lázban égő művésznő, akár a bibliai csipkebokor, nem ég ki és a járt utakat a járatlanokért elhagyva, folyamatosan új zenei kísérletekben vesz részt hallgatag alkotótársával, aki ritkán kér szót a színpadon a verbális cirádák között.
De a jelek szerint Istvánt ez cseppet sem zavarja és rendíthetetlenül pengeti basszusgitárját: ő inkább a hangszereivel kommunikál velünk. Mint egy precíziós műszerekkel dolgozó mérnök, remekül ismeri a zenei struktúrákat, a zene matematikáját. Időnként minden előzetes figyelmeztetés nélkül furulyát ránt elő, ahogy anno Rodolfo tette a varázspálcával. A multiinstrumentalista István amúgy citerázni is tud, de ez most emlékeim szerint nem került demonstrálásra.
Veronika pedig előbb tanult meg írógéppel írni, mint kézzel és gyermekkora óta készíti feljegyzéseit a „VENI világa” című átfogó művéhez, amikor épp nem öngyógyításra szánt dalokat komponál.
A feltörekvő tehetségekre külföldön is felfigyeltek már. A „Csillagok, csillagok” daluk még egy nemzetközi válogatásba is bekerült: European Electro Jazz / Collection of New Vision of the Future. A flower-power jegyében megalakult a Veronikák formáció: Harcsa Veronikával sztereóban léptek fel a Kobuciban és Kapolcson. A Babra bőgős-énekesnőjének (Varga Veronika) tagfelvétele még folyamatban van (aláírágyűjtés a szerkesztőségben!).
Annyi hiányérzetem maradt, hogy az „Illés szekerén” nem hangzott el ráadásnak, amire Veni táncra perdülhetett volna makraméval kombinált felsőjének a zsinórjait megmozgatva. De ne legyünk telhetetlenek, a flow-élmény megvolt, idegeim kisimultak, újra szép az élet!
#VENIRULEZ
Írta: Szabó János
VENI zenéjét ITT tudod letölteni CD minőségben.
